Az ági öröklésnek négy együttes törvényi feltétele van: az örökhagyó a vagyonáról nem végrendelkezett (tehát a törvényes öröklési rend érvényesül); az örökhagyónak nincs leszármazója (azaz vele a családi ág megszakad); a hagyatékon belül az örökhagyó által szerzett (szerzeményi) vagyon mellett van ági vagyon is; van ági örökös, aki az ági vagyonra igényt tart. Az örökhagyó az ági vagyontárgyáról is szabadon végrendelkezhet, ő döntheti el annak további jogi sorsát. Ha ezt nem tette, akkor a törvényes öröklési rend általános szabályaihoz képest az ági vagyontárgyakra nézve speciális öröklési rend érvényesül. Az általános szabályok szerint leszármazók hiányában vagy az örökhagyó házastársa (bejegyzett élettársa), vagy két szülője, vagy az apai és az anyai ági nagyszülei, dédszülei illetőleg ezek leszármazói (tehát az oldalági rokonok) örökölnek. Az ági öröklés a szülőknek és szülői leszármazóknak (az örökhagyó testvéreinek) a túlélő házastárssal (bejegyzett élettárssal), szembeni, vagy az egyik szülői ágnak a másik szülői ággal szembeni öröklését jelenti.
Lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyon értékű jog illetékét a lakástulajdon szerzésére megállapított illetékkulcsok alkalmazásával kell kiszámítani. A lakóházépítésére alkalmas telektulajdonnak az öröklése esetén, ha az örökös a hagyaték jogerős átadásától számított 4 éven belül lakóházat épít nem kell öröklési illetéket fizetni. Termőföld tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának öröklése esetén az egyébként járó öröklési illeték felét, ha az örökös a családi gazdálkodó, akkor egynegyedét kell megfizetni. A hagyaték bejelentése A hagyatékot a közjegyző adja át, és ő jelenti be illetékkiszabás céljából az adóhatóságnak, a teljes hatályú hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül. A kiszabásra kerülő, fizetendő illetékről fizetési meghagyást adnak ki. Az adózót a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül terheli az illetékfizetési kötelezettség. INGATLAN ELADÁSI/VÉTELI ILL. KIADÁSI ÉS BÉRLETI SZERZŐDÉSEK KÖTÉSE dr. Döcsakovszky Béla ügyvéd Telefon: +36-30-268 38 53 Online bejelentkezés
A szabályokból látható, hogy az ági öröklés esetén a nagyszülői parentélában már nincs helyettesítés (a nagyszülőket nem a nagyszülők leszármazói követik a sorrendben), továbbá, hogy az öröklésre jogosult ágon a közelebbi felmenő kizárja a távolabbi öröklését akkor is, ha a vagyontárgy egy távolabbi felmenőről háramlott az örökhagyóra, és végül, hogy az ági vagyontárgy legfeljebb addig a felmenőig száll vissza, akitől származott. Ha nincs ági örökös, az ági vagyontárgy az örökhagyó egyéb (szerzeményi) vagyonával esik egy tekintet alá. Házastárs (bejegyzett élettárs) haszonélvezeti joga ági vagyonon A házastársat (bejegyzett élettársat) az ági vagyonon holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg. Mind a házastárs (bejegyzett élettárs), mind az ági örökös – a jövőre nézve – bármikor igényelheti a haszonélvezeti jog megváltását. Az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon fennálló haszonélvezeti jog megváltása nem igényelhető. Megváltás esetén a házastársat (bejegyzett élettársat) az ági vagyon egyharmada illeti meg.
Forrás: ÉRTHETŐ JOG – A jogról könnyedén Dr. Kocsis Ildikó, ügyvéd A fenti rövid tájékoztatás a teljesség igénye nélkül, figyelemfelhívó célzattal készült, mely nem minősül jogi tanácsadásnak.
Bár az új Polgári Törvénykönyv (rövidítve Ptk. ) évek óta alkalmazandó, mégis mind a mai napig felmerülnek kérdések az új szabályokkal kapcsolatban. Főként az olyan területeken, ami nem minden nap fordul elő egy ember életében, mint például az öröklés. Bár sok régi szabály nem változott, azért van, ami bizony már nem ugyanaz, mint néhány évvel ezelőtt. A változás érinti a leszármazók és a házastárs öröklését is. Ki lesz az örökös az új törvény alapján: a gyerek, az unoka vagy a házastárs? Mi lesz a döntő: a törvény vagy az utolsó akarat? A magyar öröklési jog alapvetően két módot ismer az örökléssel kapcsolatban: törvényes öröklés végintézkedés alapján történő öröklés. Még mielőtt félreérthetnénk, a törvényes öröklés nem azt jelenti, hogy ez a jogszerű és ezzel szemben minden más törvénytelen öröklés lenne. A törvényes itt arra utal, hogy a törvény szerint meghatározott személyek és meghatározott sorrend szerint örökölhetnek. A végintézkedés alapján történő öröklésnél az örökhagyó az, aki még életében eldönti, hogy kit szeretne örökösének, és erről megfelelő, szabályos végintézkedésben rendelkezik.
A Ptk. nem tartja fenn a redintegráció tilalmát, ezért az ági öröklés szabályai most már kiterjednek az ági vagyontárgy helyébe lépett vagy értékén vásárolt vagyontárgyra. [7:70. §(2)] A vagyontárgy ági jellegét annak kell bizonyítania, aki arra ezen a címen öröklési igényt támaszt. Az ági öröklés rendje A szülő örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek róla vagy a felmenőjéről hárultak az örökhagyóra. A kieső szülő helyén leszármazói örökölnek a törvényes öröklés általános szabályai szerint. Az ági örökös szülő kiesése esetén nem az ő házastársa (másik szülő), hanem a kieső szülő leszármazói örökölnek! Ha a szülő vagy annak leszármazói is kiestek, akkor a nagyszülő, az ő kiesése esetén pedig a távolabbi felmenő örököl, de csak azt a vagyontárgyat, ami róla vagy felmenőjéről hárult az örökhagyóra. Eltérések a törvényes öröklés ált. rendjéhez képest: a vagyontárgy csak az eredetét képező felmenői ágon öröklődik, nem osztódik felmenőpárok között, (szülő, nagyszülő) csak a szülői parentéla teljes legfeljebb addig a felmenőig öröklődik, akitől a vagyontárgy (ingyenesen, közvetlenül vagy közvetve) az örökhagyó hagyatékába került.
egy rövid ideig tartó házasság nyomán) egy másik családra. A sajátos háramlási rend szerint öröklődő vagyont nevezzük ági vagyonnak, szembeállítva a hagyaték többi részével, az ún. szerzeményi vagyonnal. Az ági vagyon ebben az értelemben alvagyon a hagyatékon belül, a hagyaték többi részéhez, a szerzeményi vagyonhoz képest. Az ági vagyon elkülönítésének legelső feltétele az, hogy az örökhagyónak ne legyen (vagy kiessen valamennyi) leszármazó törvényes örököse. Leszármazók hiányában ági vagyonnak minősül a hagyatéki vagyontárgy, ha az az örökhagyóra öröklés vagy ajándékozás útján hárult, éspedig közvetlenül valamelyik szülőjéről vagy távolabbi felmenőjéről; vagy közvetve testvértől vagy a testvér leszármazójától, ha a vagyontárgy a testvér vagy a testvér leszármazójának vagyonában már ági természetű volt, vagyis azt a testvér vagy a testvér leszármazója maga is az örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte vagy ajándékba kapta. [7:67. § (1), (2)] A Ptk. nem ismeri el ági jellegűnek az olyan vagyont, amely a nagyszülői parentélába tartozó oldalági rokon (pl.
A törvényes és végrendeleti öröklés sorrendjét is rendezi a törvény. Ha az elhunyt végrendelkezett, akkor elsősorban ez fogja meghatározni, hogy ki és mit örököl utána. Ha nincs végrendelet, akkor a törvényes öröklés szabályai fognak érvényesülni. Mint már megszokhattuk az életben és a jogban is, a fő szabály alól mindig van kivétel, így itt is vannak olyan szabályok, melyek módosíthatják, hogy végül is ki milyen vagyonhoz jut, de ennek részleteire most nem térünk ki. A törvényes öröklésnél az elhunyt rokonai lesznek az örökösök, meghatározott sorrendben. A rokonsági kapcsolatot a törvény alapvetően vérségi alapon határozza meg, kivételnek tekinthető az örökbefogadás. A rokonok esetében is van egy törvényi sorrend. Elsőként az elhunyt leszármazói állnak, vagyis a gyermekek, majd az unokák, azután a dédunokák. Természetesen a házastársról is gondoskodik a jog, ő haszonélvezeti jogot kap, amennyiben nincs leszármazó, akkor viszont már ő örökli a vagyont. Olyan is előfordul, hogy sem leszármazó, sem házastárs nincs, ekkor a felmenői illetve az oldalági rokonok következnek a sorban, vagyis a szülők, testvérek, nagyszülők, unokatestvérek stb.
Az ember halálával hagyatéka mint egész száll az örökösre, ez az öröklés. Örökölni törvény vagy végintézkedés (végrendelet) alapján lehet. Ha az örökhagyó nem hagyott hátra végrendeletet, vagy nem minden vagyonára végrendelkezett, az öröklést a törvény határozza meg. A törvényes öröklés rendje szerint, az örökhagyó egyenesági hozzátartozói (leszármazói és felmenői) közül, elsősorban a leszármazóit illeti meg az öröklés joga. Elsődlegesen tehát az örökhagyó gyermekei örökölnek egyenlő arányban. Az örökbefogadott gyermek vér szerinti leszármazóként örököl, aki emellett - a titkos örökbefogadást kivéve - a vér szerinti rokonai után is örökölhet. A kiesett (pl. elhunyt) gyermek helyett a rá eső részt az ő gyermekei öröklik. Ha leszármazó nincs, a házastárs örököl. Ha sem leszármazó, sem házastárs nincs, akkor kerül sor a felmenők öröklésére, tehát elsősorban a szülök, azok hiányában a nagyszülők, ill. további felmenők öröklésére. Egyenesági hozzátartozók és házastárs hiányában az oldalági rokonok, azaz a testvérek és azok leszármazói örökölnek.
már más alapokat fektet le. Abban az esetben, ha van leszármazó, aki örököl, a házastárs már nem csak haszonélvezeti jog ra jogosult. Igaz, a haszonélvezeti jog mértéke sem ugyanaz, mint néhány évvel ezelőtt. Az örökhagyó házastársát leszármazó örökös mellett megilleti a) a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon; és b) egy gyermekrész a hagyaték többi részéből. Nézzük meg ezt a fenti példán: Ahhoz, hogy egy ilyen helyzetet létrehozzunk, módosítanunk kell kicsit a felállást. Most a példánkban szereplő nagyapa nem lesz özvegy, helyette feltételezzük, hogy a nagyapa halálakor a nagymama még él. Ekkor a nagymamát illetné a holtig tartó haszonélvezeti jog a közös lakáson és a lakás tárgyain. De ezen kívül ő is örökössé válna a vagyon többi részénél is. Annak 1/3-a őt illetné, a fiát is 1/3, míg a két lány unoka örököst közösen a harmadik harmadrész. A lányokat így fejenként 1/6 rész illetné meg a vagyon többi részén.